Delfin Stúdió

egység · öröm · harmónia

OLVASÓSZOBA

/ Bennünk élő istennők – Jean Shinoda Bolen pszichológus könyve alapján

Nőtípusok – a bennünk élő istennők

 

A hagyományos felfogás szerint a “normális” nő az, aki megfelel az “átlagnak” – vagyis egy modellnek, egy olyan szerep-együttesnek, amit a társadalom aktuálisan a nőtől elvár. Valamennyien tudjuk azonban, hogy nő és nő között óriási különbségek vannak. Ami az egyik nő számára létfontosságú, annak a másik számára esetleg nincs, vagy alig van jelentősége.

A modern pszichológia hajnalán Freud – a pszichoanalízis atyja – egységes, de – a mai kor kívánalmaihoz képest – kissé sematikus nőképet vázol fel. Freud személetéből kiindulva minden nő, aki nem oldódik fel teljesen a hagyományos női szerepekben, az valamiképpen kóros, természetellenes, valamifajta “férfi komplexusban” szenved. Tanítványa – és későbbi ellenfele – C.G. Jung – már árnyalja a képet. Szerinte minden férfinak van női és minden nőnek férfi oldala. (Ezeket Jung animusnak és animának nevezi.) A női személyiséget Jung szerint is a befogadás, a táplálás vágya, a passzivitás jellemzi, míg a racionalitás, az objektív döntések meghozatalának képessége férfi-tulajdonságok. Jung azonban nem tekinti feltétlenül kórosnak az eszes, kompetens nőt, mindössze annyit állít, hogy erős aninusszal rendelkezik. Ugyancsak Jung vetette be a pszichológiába a kollektív tudattalan és az őstípus (archetípus) fogalmát.

Jean Shinoda Bolen amerikai pszichológusnő Jung őstípusaiból kiindulva – a görög-római mitológiához visszanyúlva – alakította ki azt a hét női alaptípust, amelyeket a továbbiakban tárgyalunk. Az őstípusokat – istennőket – Bolen három csoportra osztja. Az első csoportba a “szűz istennők” Artemisz, Athéné és Hesztia tartoznak. Közös jellemzőjük hogy megállnak a saját lábukon, önbecsülésük nem függ párkapcsolattól, külső elismeréstől. A második csoportot – melybe Héra, Deméter és Perszephoné tartoznak – Bolen “sebezhető” istennőknek nevezi. Közös bennük a függőség, a dependencia igénye, az, hogy önbecsülésük, identitásuk külső kapcsolataiktól függ. Éppen ezért sebezhetők: a legfontosabb kapcsolat megromlása vagy elvesztése teljes összeomláshoz vezethet. A harmadik csoportba egyetlen istennő, Aphrodité tartozik. Nem szűz – de nem is sebezhető, mindazonáltal mindkét csoporttal mutat rokon vonásokat.

Mielőtt a részletekre térnénk ki kell hangsúlyoznunk, hogy tiszta típusok nincsenek, vagy legalábbis rendkívül ritkák. Ugyanabban az asszonyban egyidőben több “istennő” is lakozik, ráadásul életünk folyamán – külső hatások és belső fejlődés eredményeként – változunk, ami azt is jelentheti, hogy más istennő veszi át a vezető szerepet.
Akkor mégis mi értelme van a tipizálásnak? Az istennőkről, őstípusoktól azért érdemes tudomást szereznünk, hogy segítségükkel jobban megértsük – és elfogadjuk – magunkat, kapcsolatainkat, szüleinkhez, gyermekeinkhez, de mindenekelőtt a férfiakhoz illetve munkánkhoz fűződő viszonyunkat.

 

Az istennők eredete

 

Ahhoz, hogy jobban megértsük az istennőket látnunk kell, honnan eredtek, milyen rokoni szálak fűzik össze őket. Ezért bevezetésként nagyon röviden áttekintjük a görög-római mitológia ősmítoszait.

Kezdetben semmi más nem létezett, mint a tátongó üresség a Káosz. Belőle keletkezett Gaia a Földanya, aki önmagából hívta elő Uránoszt az Eget. Házasságukból számtalan gyermek származott, százkarú szörnyek, félszemű óriások (küklopszok) és a titánok. Uránosz azonban sorra eltüntette vagy száműzte gyermekeit. Gaia végül összefogott legkisebb fiával Kronosszal (rómaiaknál Szaturnusz), aki anyjától kapott sarlóval lemetszette és a tengerbe hajította Uránosz nemzőszervét, majd testvérei a titánok segítségével megdöntötte apja uralmát.

Kronosz testvérét Rheát vette feleségül, aki hat gyermeket – három lányt és három fiút – szült neki. Ők az olimposzi istenek első generációja: Hesztia, Déméter, Héra, Hádész, Poszeidón és Zeusz. Kronosz azonban nem okult apja példájából. Attól tartott, hogy gyermekei letaszítják őt a trónról, ezért születésük pillanatában lenyelte őket anélkül, hogy akár egyetlen pillantást vetett volna rájuk. A végsőkig elkeseredett Rhea Zeusz helyett egy pólyába burkolt követ nyújtott át Kronosznak, és legkisebb fiát titokban nevelte fel egy rejtekhelyen. Felnövekedve Zeusz varázsszert adott be apjának, amelynek hatására sorra kiöklendezte elnyelt gyermekeit.

Zeusz végül testvérei segítségével hosszú küzdelem után legyőzte Kronoszt. A győzelem után a három fivér felosztotta egymás közt a világot: Zeusznak az ég, Poszeidónnak a tenger, Hádésznak az alvilág jutott.   (A nőknek csak jelképek, fogalmak maradtak: Héra a házasság, Deméter a termékenység, Hesztia pedig a házi tűzhely istennője lett.)  Zeusz lett a következő istengeneráció atyja, feleségétől Hérától csak két fiúgyermeke született, azonban számos kalandja révén (melyekben partnerei  az istennők, titánlányok és földi királylányok közül kerültek ki) számtalan gyermeket nemzett.

A minket érdeklő archetipikus istennők közül hárman (Hesztia, Déméter és Héra) tehát az első olimposzi generáció tagjai, négy pedig – Artemisz, Athéne, Perszephoné és Aphrodíte Zeusz lánya. (Más mítoszok szerint Aphrodíté már Zeusz születése előtt élt: ott kelt ki a habokból, ahol Uránosz lemetszett nemzőszerve megtermékenyítette a tengert.)

Most, hogy eredetüket, családfájukat megismertük, nézzük meg mi jellemzi a női őstípusokat.

Artemisz – az önálló független nő

Az Istennő

Artemisz (a rómaiaknál Diana) a vadászat és a Hold istennője, Apollón ikertestvére. Anyja Létó, titánok leánya.  Mikor Héra, Zeusz felesége, tudomást szerzett a terhességről féltékeny dühében üldözte, el akarta pusztítani a terhes asszonyt. Létó egy kopár szigeten lelt menedéket, itt szülte meg gyermekeit, először Artemiszt, akinek azonnal segédkeznie kellett ikertestvére Apollón születése körül. (Ezért vált Artemisz a vajúdó nők pártfogójává). Artemisz leánytársaival, a nimfákkal járta az erdőt, független volt és szabad. Segítette a bajbajutott vadászt, megvédte anyját és több égi és földi nőt, akin erőszakot akartak tenni. Segített mindenkinek, aki hozzá fordult védelemért.

A földi nő

Artemisz tehát a független női lélek megtestesítője. Öntudatos, hű önmagához. Képes a fontos dolgokra koncentrálni, elkötelezetten halad előre saját útján. Önbizalma nem szorul külső megerősítésre, férfi nélkül is egész embernek érzi magát. Éppen ezért képes helytállni a férfihierarchiában, elfogadja, sőt élvezi a versengést. Céltudatos és kitartó, képes mindent alárendelni céljai elérésének. Harcos természet, aki rendkívül fejlett igazságérzettel rendelkezik. Képes érvényesíteni érdekeit, és bátran kiáll igaza mellett. Egyúttal elszántan védelmezi mások érdekeit is. Szolidaritást vállal a gyengébbekkel, elnyomottakkal, szívesen tanítja, vezeti a fiatalokat.

Gyermek- és ifjúkora

Az Artemisz-tulajdonságok már kisgyermekkorban korán megjelennek. Az Artemisz-kislány vidám pajkos, felfedező természetű. Olyan, mint egy “zsák bolha”, egy percig nem marad nyugton, mindenre kíváncsi, mindent maga, egyedül akar megismerni. Később kisiskolás korában inkább fiúkkal barátkozik, versenyt fut, fára mászik, benne van minden csínytevésben. A serdülő Artemisz akaratos, lázadó természetű. Minden tiltásra, korlátozásra ellenállással, daccal válaszol, és halálosan idegesíti, ha féltik. Az iskolában azzal foglalkozik, ami érdekli – abban magasan kiemelkedő teljesítményre is képes – viszont elhanyagol mindent, ami nem áll érdeklődése középpontjában. Az iskolán kívül szívesen kipróbál mindent, szeret sportolni – különösen az extrém sportok vonzzák, – imádja a természetet, élvezi a mozgást. Ha versenysportot választ, kitartó, bátor és mindenáron győzni akar.  Felfedező kedve néha rossz társaságba sodorja, azonban nem kell túlzottan félteni, mivel nemcsak szülei, hanem a kortárs csoportok sem tudják befolyásolni öntörvényű személyiségét.

Viszonya a munkához

Artemisz számára rendkívül fontos a munka, a hivatás.  Jól megállja a helyét a férfihierarchiában, férfi módon élvezi a versengést. Képes munkájának, céljainak mindent alárendelni. Mégis, megalkuvást nem tűrő személyisége, harcos igazságérzete miatt egy nagyvállalati hierarchiában előbb-utóbb szinte biztosan konfliktusok kereszttüzébe kerül. Ugyanis alapvetően nonkonformista, a tradíciók halálosan idegesítik, a szabályokat is csak addig tiszteli, amíg hasznosnak tartja őket. A jó cél érdekében minden komolyabb megfontolás nélkül hágja át őket.
Artemisz tehát inkább egy magánvállalkozás, kis- vagy középvállalat keretei között érzi jól magát, ahol nagyobb befolyása van maguknak a szabályoknak kialakítására illetve módosítására. Első számú vezetőként is igen jól megállja a helyét. Nem nyomasztja a felelősség, az új feladatoktól, kihívásoktól megtáltosodik, hatalmas a munkabírása, a feladatok megoldásában kreatív és fáradhatatlan. Azonban csak olyan feladatot vállal, amiben hisz. Ha kereskedő, akkor csak olyan terméket árusít, amit ő maga is megvásárolna, amit jó szívvel lehet ajánlani a vevőnek. Soha nem fog – mert nem akar – frizsidert eladni az eszkimóknak. Ami mellett elkötelezi magát, abban általában sikeres is, a kudarcok nem törik le, sőt újult erőt kölcsönöznek neki.
Kitűnően megállja a helyét a jogi pályán is. Azonban csak olyan ügyet vállal, aminek igazáról meg van győződve. A politikusnők között is számos Artemiszt találunk. Ő az, aki igazán hisz abban, amit mond, szívvel lélekkel küzd az ügyért, amiben hisz. A mellébeszélés, köpönyegforgatás távol áll tőle. Éppen ezért könnyen áldozatul eshet a pártpolitikai csatározásoknak. Pártpolitikai érdekből, a frakciófegyelem nyomására ugyanis sohasem fog olyan törvényjavaslatot megszavazni, amivel szakmailag nem ért egyet, vagy ami elveivel ellenkezik. Harcos igazságérzete inkább civil szervezetek vezetésére teszi alkalmassá: a nőszervezetekben, környezetvédőknél, emberi-jogi szervezetekben, a szegények, elesettek, hajléktalanok érdekeit védő egyesületekben számos Artemisz-nőt találunk, gyakran választott vezetőként.

Párkapcsolat, házasság

Párkapcsolataiban Artemisz sosem tud oly mértékben elköteleződni egy férfi mellett, hogy önállóságát, saját céljait feladva, párjának szentelje életét. Magánéletében egészen másfajta mintát követ. Önálló, független nőként másodlagosnak tekinti a párkapcsolatokat, az elfoglalt férfiakhoz hasonlóan kalandokat keres, melyek számára a felüdülés, feltöltődés, kikapcsolódás eszközei.

Ha stabil, állandó kapcsolatra vágyik, akkor sem gondol feltétlenül a férjhez menésre, inkább az élettársi kapcsolatokat kedveli, melyek nagyobb függetlenséget biztosítanak számára. Párjának csak olyan embert fogad el, akivel két ember egyenrangú és egyenjogú bajtársi szövetsége megvalósítható. Kerüli a domináns, uralkodni vágyó férfiakat, de maga sem akar uralkodni, az meg egyenesen idegesíti, ha a férfi gondoskodó, anyáskodó magatartást vár el tőle. Olyan férfit keres hát, akivel azonos intellektuális szinten áll, és egyiküknek sem kell felnézni a másikra. Nem tűri, ha korlátozzák függetlenségét, de ő sem akar birtokolni, mellette a férfi bátran önmaga lehet.

Már gyermekkorától kezdve sok fiúbarátja van, ez a későbbiek során sem változik. Férfibarátainak egyikével – minden különösebb lángolás vagy romantika nélkül – pajtási, bajtársi házastárssá választják egymást. A házastársak őszintén szeretik, tisztelik, segítik egymást, a mélyebb intimitásnak azonban kevés szerepe van. Problémát okozhat, ha Artemisz versengő hajlama a házasságban is felszínre kerül. Ilyenkor ugyanis az élet minden területén rivalizálni kezdenek. Nemcsak a szakmai sikereket, hanem a családi élet minden területét – a háztartási munkától a gyermeknevelésig – áthatja a folytonos rivalizálás. A házasság ilyenkor könnyen felbomlik, azonban a rivalizálás megszűntével az Artemisz-nők gyakran válás után is jó viszonyban maradnak volt férjükkel.

Gyermekével

Egy Artemisz-nő – bár nagyon szereti a gyerekeket, nem érzi fogyatékosnak magát, ha nem születik gyereke. Gyakran nehezen viseli a terhességet, a gyermekágy, a szoptatás időszakát – hiszen nincs ereje teljében, és függetlensége is korlátozódik. Ezen kívül csecsemő gyermeke mellett nem érzi elég jó anyának magát, mivel nem élvezi annyira a “babázást”, mint ahogyan a – társadalmi, környezeti elvárásoknak megfelelően – elvárják tőle, illetve ő is elvárná önmagától. Ezért – talán életében először – elbizonytalanodik. Igazán jó anyává válik azonban rögtön, amint gyermekei cseperedni kezdenek. Felszabadultan, gondtalanul játszik velük, elősegíti önállósodásukat, fejlődésüket. Nem aggodalmaskodik, nem félti őket túlságosan. Ha védelemre van szükségük, harcol értük mint egy anyamedve, de sokkal inkább megtanítja őket arra, hogyan védjék meg magukat. Nem telepszik rájuk, hagy nekik levegőt, engedi, hogy saját útjukat járják.

Árnyoldalai

A szélsőségesen Artemisz típusú nő árnyoldalai – miként erősségei is – a személyiségben rejlő férfias vonásokból származnak. Artemisz – különösen a férfiakban – megveti a gyengeséget, sebezhetőséget. Hiányzik belőle a gyengédség, az odaadás, a feltétel nélküli elfogadás, ezért egész életében szenvedhet a mély kapcsolatok, az intimitás hiányától. A női oldal elutasítása szexuális zavarok forrása lehet.

Ha egy Artemisz-nő nem találja meg céljait, sikertelen, elveszti önbizalmát. Ha a társadalom, a környezet hatására céljait feladva a hagyományos női szerepekbe kényszerül, akkor az unalom, a “stresszhiányos stressz” alig elviselhető szenvedést okozhat a számára. A bezártság, a családi, háztartási szerepek monotóniája frusztrációt, sőt depressziót eredményezhet. Legrosszabb esetben – ha nem tud kitörni – Artemisz lázadása önpusztításba fordulhat, és az alkohol vagy drog  nyújthat kétes értékű menekvést.

Versengő, rivalizáló hajlama, nagyfokú teljesítményorientációja néha agresszióval, sőt tomboló dühvel párosulhat. Dühe mindig férfiak ellen irányul – elvakult feministaként ellenségnek tekintheti az egész férfinemet. Testi- pszichoszomatikus – betegségei is “férfibetegségek”: magas vérnyomás, sőt, infarktus is jelentkezhet.

Athéné – a határozott, bölcs asszony 

Az istennő

Pallasz Athéné (a rómaiaknál Minerva) igen sokrétű istennő. Egyrészt a bölcsesség, a tudomány, a női mesterségek (szövés-fonás, fazekasság), másrészt a hadviselés, a stratégia istennője, számos földi hős védelmezője, tanácsadója.
A mitológia szerint Athéné felnőtt nőként, teljes fegyverzetben pattant ki Zeusz koponyájából, és ő lett apja jobbkeze: ő az egyetlen istennő, akinek döntési jogköre volt. Anyja Métisz, titánok leánya, az ész istennője. Ő adta a varázsszert az ifjú Zeusznak, melynek hatására Kronosz kiöklendezte elnyelt gyermekeit. Amikor Métisz teherbe esett, Zeusz parányivá varázsolta, és elnyelte őt, és végül voltaképpen ő “szülte meg” közös gyermeküket.  Athéné nem is ismeri el anyját, kizárólag Zeusz gyermekének tekinti magát.  Mítoszaiban is kizárólag férfiakat támogat: Ő segített Herkulesnek, hogy tizenkét lehetetlennek tűnő feladatát elvégezze, stratégiai tanácsai segítették a görög sereget Trója legyőzésében, ő vezette haza a bolyongó Odüsszeuszt.

A földi nő

Athéné tehát a tiszta ész, a racionalitás, a gyakorlatiasság megtestesítője. Nagyszerű stratéga, döntéseiben az eszére és nem a szívére hallgat. Jó vezető: céltudatos, előrelátó, gyors, határozott és gyakorlatias. Nem fél a felelősségvállalástól, tud és mer nemet mondani. Eszével, előrelátásával képes tisztelet ébreszteni, kompromisszumkészsége, diplomáciai érzéke pedig helyet biztosít számára a legfelső vezető testületekben is.

Gyermek- és ifjúkora

A kislány Athéné kiemelkedő szellemi képességei igen hamar megmutatkoznak. Gyakran már 4-5 éves korára megtanul olvasni, minden érdekli, elsősorban apját bombázza kérdéseivel. Az iskolában nincs vele probléma, rendszerint ő a legjobb tanuló. Nem görcsös, nem akar mindenáron megfelelni, egyszerűen élvezi a tanulást. Agya, mint a szivacs, úgy szívja be a tudást. Mivel szinte minden érdekli, minden tárgyból jó eredménye van. A problémát inkább az okozza, hogy a kortárs csoportok nehezen fogadják be, strébernek, könyvmolynak tartják. De Athéné sem nagyon törekszik közéjük, meglehetősen koravén, gondolkodása érettebb, komolyabb kortársainál, akiket – különösen a “cicomázkodó” lányokat – voltaképpen lenéző jóindulattal kezel. Ezzel együtt tiszteletreméltó teljesítménye, határozott egyénisége miatt rendszerint vezető szerepet vív ki magának: önképzőkört, szakkört vezet, szerkeszti az iskolaújságot, tagja a diákönkormányzatnak. A lányok általában nem szeretik, és ő is inkább a fiúk közt érzi jól magát. Azonban – Artemisszel ellentétben – nem fára mászik vagy versenyt fut velük, hanem őket tekint szellemi társnak: filozófiáról, természettudományról, politikáról műszaki problémákról beszélget velük.

Viszonya a munkához

Bármilyen pályát válasszon is, biztosan megállja a helyét. Az egyetemen gyakran évfolyamelsőként végez, és céltudatosan tervezi karrierét. Athéné igen jól megállja a helyét a nagyvállalati hierarchiában. Jól alkalmazkodik, tudomásul veszi a realitásokat, vállalja a versenyt, de kerüli a konfliktusokat. Erőssége az előrelátás és a türelem, képes kivárni, míg kedvező pozícióba kerül. Bár bosszantja a felesleges bürokrácia, tudomásul veszi azt, és a cél érdekében betartja a szabályokat. Ha mégis konfliktus középpontjába kerül, igyekszik racionálisan, diplomatikusan elsimítani a bonyodalmakat, de ha kell, bátran felveszi a harcot. Artemisszel ellentétben ritkán indulatos, a férfiak is bámulattal adóznak annak a higgadtságnak, ami a legmelegebb helyzetekben is jellemzi. Sosem ragadják el érzelmei, hanem mindig higgadtan elemzi az eseményeket, és kész minden ésszerű kompromisszumra. Éppen ezért – bár sokan számító, hideg nőnek tartják – multinacionális nagyvállalatoknál is megtaláljuk akár a legmagasabb posztokon. Artemisszel ellentétben, aki sportosan, vagy extravagánsan, de mindenképpen saját ízlésének, egyéniségének megfelelően öltözködik, Athénét szinte mindig jól szabott kosztümben láthatjuk. Kevéssé érdekli a divat, öltözéke sosem feltűnő, de mindig finom, elegáns.

A tudományos kutatásban, az üzleti életben vagy a politikában egyaránt megállja a helyét, képes vezető pozícióba jutni, és meg is tudja tartani azt. Politikusként inkább konzervatív, mindig racionális, sosem elvakult. (Margaret Thacher minden bizonnyal Athéné típusú nő). A domináns, vezető hely azonban nem feltétlenül elengedhetetlen a számára. Nagyszerű csapattag, vagy még inkább kitűnő tanácsadója egy rátermett, ambiciózus férfinak.

Párkapcsolat, házasság

Általában maga választja társát: erős, tehetséges, ambiciózus férfit, olyat, akit tisztel, akire fel tud nézni. Igen fontos számára a közös érdeklődés, ami nemcsak a szórakozás, a szabadidő, hanem a munka területén is érvényesül. Athéné felbecsülhetetlen értékű szellemi segítőtársa férjének, akár közös családi vállalkozásról, akár tudományos kutatómunkáról van szó. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy alárendelné magát neki, sőt nemegyszer a maga okos, diplomatikus módján – anélkül, hogy a férfi észrevenné – átveszi az irányítást. A sikert, a babérokat a férfi aratja le – ez azonban nem zavarja Athénét, hiszen neki elég, ha tudja: nélküle nem érte volna el. Artemisszel ellentétben sosem rivalizál partnerével.
A házasság Athéné számára szoros szövetség, bajtársi kapcsolat, amelyben a szex nem nagy szerepet játszik. (Egyébként is hajlamos rá, hogy megfeledkezzen testéről, testi szükségleteiről.)  A szex gyakran csak a szerződés része, amit megtesz a férfi kedvéért. (Artemisz sosem hajlandó a szexre, ha nincs kedve hozzá.) Azt sem bánja, ha a férfi időnként máshol elégíti ki szexuális vágyait, Athéné ugyanis képtelen a féltékenységre. Nem gondolja, hogy egy futó kaland veszélyeztetné a társával kötött szoros szövetséget. Ha mégis válásra kerül a sor, az rendszerint nyugodtan, könnyes, érzelmes jelenetek nélkül lebonyolódik, s a volt házastársak akár barátok, munkatársak is maradhatnak.

A háztartás nem olyan idegen Athéné, mint Artemisz számára. Kiváló szervező: gépesít, racionalizál, ha módja és lehetősége van, segítséget vesz igénybe. Szervezőkészsége miatt hivatása mellett is képes eljátszani a “szuper-háziasszony szerepet: vendégeket hív, nagy házat vezet, mely mindkettőjük karrierjét egyengeti.

Gyermekével

Athéné, mint anya Artemiszhez hasonlóan nem tud túl sokat kezdeni a csecsemőkkel. Akkor érzi elemében magát, ha gyermekei más cseperednek, eszük nyiladozik, és meg lehet mutatni számukra a világot, meg lehet tanítani őket mindenféle értelmes dologra. Nevelési stílusa konzervatívabb mint Artemiszé, általában többet követel, többet tilt, és kevesebb szabadságot ad gyermekeinek. Viszont mellettük áll minden törekvésükben, hathatósan segíti őket, hogy sikereket érjenek el.

Árnyoldalai

Az Athéné típusú nő árnyoldalai szorosan összefüggnek erősségével, a racionalitással. Bár a legtöbb Athéné erősen kifelé forduló, (extrovertált) személyiség, aki jól érzi magát az emberek között, ha jobban megfigyeljük, alig beszél magáról. Csak gondolatai vannak jelen a beszélgetésekben, érzéseit mélyen elrejti. A szélsőséges Athéné-nő egyáltalán nem is ismeri a mély érzelmeket, a szenvedélyt, a szerelmet, a gyengédséget, az intimitást.

Athéné a munka világában érzi legjobban otthon magát. Számos tulajdonsága nagyszerű főnökké teheti. A szélsőségesen Athéné típusú főnöknőből azonban gyakran hiányzik az empátia. Nem él vissza hatalmával, de dermesztő légkört teremt maga körül. Ezért beosztottai – sőt a hierarchia azonos fokán álló munkatársak is -tisztelik és elismerik, de ha lehet, elkerülik. S ezzel Athéné magányosságra ítéli önmagát.

Athénét nagyfokú teljesítmény-orientációja, maximalizmusa vezérli. Tökéletességre törekszik, és könnyen a munka rabjává válik. Sok Athéné szinte egyáltalán nem tud lazítani. A túl sok munka, a rengeteg teher miatt gyakran fejfájás, migrén gyötri, gyakoriak a mozgásszervi – főként gerincpanaszok.

Hesztia – a befelé forduló

Az istennő

Hesztia (a rómaiaknál Veszta) a házi tűzhely és a templom istennője. Az első istengeneráció tagja, Kronosz ér Rheia elsőszülött lánya, vagyis az istenek között a legidősebb (de mivel Kronosz a varázsszer hatására őt öklendezte ki utoljára, ő a legfiatalabb is). Mégsem lakott az Olimposzon, önként átadta helyét Dionüszosznak, a szőlőművelés, a bor és mámor istenének. A régi görögök és rómaiak hitvilágában az ő jelenléte adja a család, az otthon számára a fényt és a meleget. Mivel nem vett részt háborúkban, isteni cselszövésekben, a mitológiában alig olvashatunk róla, mégis öt tisztelték a legjobban, neki mutatták be a legértékesebb áldozatokat.

A földi nő

Hesztia szűz istennő, vagyis Artemiszhez és Athénéhez hasonló abban az értelemben, férfi nélkül is egész embernek érzi magát, megáll a saját lábán, és azzal foglalkozik, ami érdekli. Azonban – míg a másik két istennő külső célok felé fordítja figyelmét, addig Hesztia befelé figyel, önmagába mélyed. Társaságkerülő, befelé forduló (introvertált) lény, aki a magányt, a csendet, nyugalmat kedveli. Fölötte áll vetélkedésnek, intrikának, nem érdekli a karrier, még kevésbé a hatalom, az élet belső értelmét, végső céljait keresi.

Gyermek- és ifjúkora

A gyermek Hesztia kellemes, könnyen kezelhető, jó kislány. Nem túlságosan kíváncsi, szeret csendesen félrevonulni, jól eljátszik egyedül.   Serdülő korában sem hívja fel magára a figyelmet. Nem dacol, nem lázad, inkább álmodozik. Azonban ilyenkor sem sző nagy terveket, hanem belső hangjaira figyel. A kortárs csoportokba nem illeszkedik be, de perifériás helyzetét maga választja. Nem szenved az egyedülléttől, s a többiek tiszteletben tartják elvonulását. Számos Hesztia ebben az életkorban találkozik valamilyen vallással, amelynek azután egy életre elkötelezi magát.

Viszonya a munkához

Hesztia ritkán tanul tovább, Nem űzi tudásvágy, nem vonzza a diákélet.
Hiányzik belőle az elkötelezettség, a hajtóerő, még akkor is, ha intellektuális képességei adottak. Ugyanis nem vágyik külső elismerésre, munkálkodása belül, önmagában hordozza a jutalmát. A munka világában ott érzi jól magát, ahol nem kell kitűnni, ahol a háttérben, szinte láthatatlanul lehet dolgozni. Ha a helyén van, igen megbízható munkaerő, kitartóan, egyenletesen dolgozik, kedveli a rutint, jól tűri a monotóniát. A rohammunka, a nagy hajtás nem az ő világa, mivel nem az eredményért, az elismerésért, hanem a munka öröméért dolgozik. Azokon a helyeken érzi legjobban magát, ahol nyugalomra, türelemre van szükség. A segítő foglalkozásúak között (gyógypedagógus, óvónő, gyógytornász, gondozónő, házvezetőnő) számos Hesztiát találhatunk.

Párkapcsolat, házasság

Hesztia – bár nem törekszik rá – kiváló feleség lehet, ugyanis tökéletesen megfelel a hagyományos házisszony-szerep eszményének.  A házimunkát ugyanis nem nyűgnek, hanem kielégítő és értelmes tevékenységnek érzi. Mindenre ráér, sosem sürgeti az idő, szinte feloldódik a munkában.

Társát nem maga választja, hagyja, hogy kiválasszák, de nem is lehet “elrabolni”, a döntésben, elfogadásban övé a fő szerep. Azokat a férfiakat vonzza, akik a csendes, nyugodt, megbízható nőket kedvelik, akik a hagyományos kenyérkereső, családfenntartó szerepre vágynak.  Hesztia ilyenkor boldogan otthon marad, őrizni a házi tűzhelyet. Látszatra függő helyzetben a férje árnyékában él, azonban mindig megőrzi belső autonómiáját. Bár odaadó és érzékeny tud lenni az ágyban, a kapcsolatban nem a szexualitásé a fő szerep.

Egy Hermész típusú menedzser mellett Hesztia az ideális menedzserfeleség. Az ilyen férj aktív, ambiciózus menedzser, aki sokat utazik, sokat van távol. Nem viszi magával asszonyát üzleti utakra, vacsorákra, nem akar reprezentálni vele. Hesztia otthon marad, nem érzi elhanyagolva magát, nem rivalizál, és nem zsémbeskedik. Ellenben maga dönt az otthon, a háztartás minden kérdésében. Ha vendégeket fogad, megteszi az előkészületeket, kiváló ízlésével megteremti a hangulatot, azután csendesen háttérben marad. Férjének nincs szüksége sem tanácsaira, sem buzdítására, de nem is nyomja el őt, megfelelő önállóságot biztosít számára. Cserébe Hesztia nyugodt, biztonságos meleg otthont teremt, ahonnan a férfi el tud rugaszkodni, mielőtt új utakra indul.

Gyermekével

Hesztia igen jó, elfogadó anya. Nincsenek túlzott elvárásai, nem ösztönzi gyermekeit nagy teljesítményre. Viszont teljes egészében, szőröstül-bőröstül elfogadja őket, lehetővé teszi a számukra, hogy önmaguk legyenek, nem erőlteti önállóságukat, de nem is gátolja azt.  Bár segíteni nem sokat tud nekik – biztos hátteret nyújt, ahonnan kiröppenhetnek és bármikor visszatérhetnek.

Árnyoldalai

A szélsőségesen Hesztia típusú nő legfőbb problémája az lehet hogy miközben befelé mély érzésű, kiegyensúlyozott – kifelé esetleg szürke, egyhangú, pontosan az hiányzik belőle amit személyiségnek hívnak. Ha egyedül marad, nem nyomasztja a magány, az egyedüllét, viszont a külvilágban nagyon védtelen lehet. Egy neki való munkahelyen jól tud dolgozni, és jól is érzi magát, viszont szinte teljességgel alkalmatlan arra, hogy állást keressen, vagyis megpróbálja “eladni” önmagát. Hiányzik belőle az önérvényesítés képessége, és nincsenek jó kommunikációs képességei sem. Ha Hesztia úgy érzi, hogy a világ, amiben él nem neki való, akkor egyedülléte elszigeteltséggé torzulhat, kommunikációs nehézségei szociális fóbiába, a magányhoz való ragaszkodása agorafóbiába fordulhat.

Héra – a hivatásos feleség

Az istennő

Héra (a rómaiaknál Juno) a házasság istennője. Az olimposzi istenek első generációjához tartozik, vagyis Kronosz és Rheia gyermeke. Amikor Zeusz legyőzte Kronoszt, szemet vetett a gyönyörű lányra. Hidegtől reszkető kismadárrá változott, Héra megszánta, és magához ölelte, hogy felmelegítse. Ekkor Zeusz ismét felöltve férfialakját, megpróbálta magáévá tenni. Héra azonban mindaddig ellenállt, amíg  Zeusz meg nem ígérte, hogy feleségül veszi, és királynővé teszi. Hérát ekkor cseppet sem zavarta Zeusz előélete, gáláns kalandjai, és “félkézről” született gyermekei. Szentül hitte, hogy szépsége, szerelme megváltoztatja a férfit. A házasság kezdetben – isteni időszámítás szerint mintegy háromszáz évig – kiválóan működött, több gyermekük született (köztük Árész, a háború istene és Hébe az ifjúság istennője).

Zeusz azonban nem változott meg, a háromszáz év – isteni időszámítás szerint nem több mint a mézeshetek – letelte után folytatta gáláns kalandjait. Héra tomboló féltékenységében sosem férje, hanem mindig riválisai ellen fordult. Kegyetlen bosszút állt a nőkön, és minden erejével üldözte Zeusz házasságon kívül született gyermekeit. Mikor Zeusz Athénét maga hozta a világra, Héra is fiút szült apa nélkül. Héphaisztosz a tűz és kovácsmesterség istene azonban fogyatékosra sikeredett – dongalábbal született és sánta volt – ezért Héra letaszította az Olimposzról.

A földi nő

Héra tehát a főhivatású feleség megtestesítője. A férjéhez fűződő kapcsolat, a feleségszerep betölti egész életét, minden gondolata, öröme, bánata, boldogsága, boldogtalansága ettől a kapcsolattól függ. Saját, személyes ambíciója nincs, teljes mértékben képes elkötelezni magát, és minden nehézség ellenére kitart választottja mellett. Szerelme, elkötelezettsége egy életre szól.

Gyermek- és ifjúkora

Héra kislánykorában – szinte már az óvodásban – esküvőt, “házasságosdit” játszik. A gyermekek szokásos “papás-mamás” játékától ez abban különbözik, hogy kisebb jelentőséget kap a gyerekek etetése, gondozása: Héra a gyurmából gyúrt, vagy homokból formázott süteményt a “dolgozóból” hazatérő férjének süti. Gyermekkora, serdülőkora nem viharos, hiszen a női szerepekről alkotott felfogása megfelel a társadalmi elvárásoknak. Szívesen segít anyjának a háztartásban, hiszen ezzel is a feleségszerepre készül. Már tinédzser korában tartós kapcsolatra törekszik, a szakítás azonban nagyon megviseli. A tanulás, pályaválasztás kevésbé érdekli, családi életről, önálló háztartásról álmodozik. Személyes ambícióit már ekkor kihelyezi: olyan partnerre, férjre vágyik, aki majd sokra viszi, aki előtt nagy jövő áll, és hivatásának azt tekinti, ha minden erejével támogatja abban, hogy ezt a nagy jövőt elérje. Sok Héra-lány már korán férjhez megy, ha mégis továbbtanul, akkor a főiskolán, egyetemen is legfontosabb foglalatossága a tartós párkapcsolat kialakítása. A tanulás, az egyetem számára csupán eszköz arra, hogy minél jobb házasságot köthessen.

Viszonya a munkához

Mindezekből következik, hogy Héra számára a munka mindig csak másodlagos lehet. Bármilyen okos és sikeres, bármilyen jól végzi a munkáját, szíve máshova húzza. A siker, a karrier nem teszi boldoggá, ha nincs férjnél, csak félembernek érzi magát. Bármilyen beosztásban, bármekkora fizetésért dolgozik, karrierjét önként, és első szóra alárendeli férje céljainak.

Párkapcsolat, házasság

Pontosabban nem is erről van szó: Héra magáévá teszi férje céljait. Az ő karriere, életműve ugyanis maga a házasság. Héra tehát hivatásos feleség. Önmagában félember, akinek férfira, férjre van szüksége, hogy egésznek, teljesnek érezze magát. Hérára csak a sikeres, határozott, férfias férfi – Zeusz – van igazán hatással. Ő az, aki életét beteljesítheti, vágyait betölti, akinek egy életre készséggel alárendeli magát. A kapcsolatban a szexualitás nem meghatározó, Héra érzékiségét csak férje ébresztheti fel.

Az élettársi kapcsolat nem elégíti ki Hérát, szüksége van a biztonságot és rangot jelentő törvényes feleség státuszára. Ő az, akinek igen fontosak az esküvő külsőségei is, Héra annál boldogabb, minél fényesebb, minél nagyobb szabású az esküvő (a legnagyobb, leghíresebb templom, orgona, kórus, többszáz vendég, a legdrágább ruha, legszebb, legnagyobb csokor, stb.). Pedig Héra nem pazarló. Csak hát élete legfontosabb eseménye, az egyetlen (!) esküvő minden pénzt megér. Az is természetes, hogy gondolkodás nélkül felveszi férje nevét.
A házasság előtt, sőt annak kezdetén Hérának még gyakran nincs orgazmusa, de sosem utasítja el a férfit, és gondja van rá, hogy igen hitelesen játssza meg a kielégülést. A teljes odaadás, elköteleződés azonban meghozza gyümölcsét: a harmonikus házasságban feltámad érzékisége, és Héra házasélete az idők során egyre kielégítőbbé, örömtelibbé válik.

Héra egész életét házassága tölti ki, minden örömét, boldogságát, de minden fájdalmát, bánatát is férjének, a kapcsolat minőségének köszönheti.  Héra akkor lenne igazán boldog, ha a nap 24 óráját férjével tölthetné, de ez csak kevés asszonynak adatik meg. Különösen Hérának való a diplomata-feleség szerep illetve bármely külszolgálatos tevékenység, amit férjével együtt, őt támogatva végezhet. Hérának ugyanis az egyetlen fontos kapcsolata a férje, ezért egy cseppet sem esik nehezére, hogy elszakadjon családjától, barátaitól, és kövesse férjét akár a világ végére. Hűségéhez kétség sem férhet – nincs az a csábítás, ami megérné a házasság felbomlásának kockázatát.

Héra boldogsága azon múlik, hogy férje számára mekkora jelentősége van a kapcsolatnak. Hiszen ő mindent megtesz, mindent feláldoz (anélkül, hogy áldozatnak érezné) érte. Csodálattal, tisztelettel csüng férje minden szaván – és ez igen sok férfi számára csábító és kívánatos. Minden erejével előmozdítja a férfi karrierjét: ha kell takarékoskodik, lemond saját igényeiről, hogy a férfi a megtakarított pénzt vállalkozásba fektesse.  Ha szükséges, nagy házat visz, kiváló háziasszony, és főként azokat a kapcsolatokat ápolja, amelyek segíthetik a férfi előmenetelét. Cserébe csak annyit kér, hogy a férfi méltányolja erőfeszítéseit, ossza meg vele gondolatait, terveit és lehetőleg minél több időt töltsenek együtt. És persze legyen hűséges, odaadó férj.

Gyermekével

Héra gyermekeivel való kapcsolatát is a feleségszerepnek rendeli alá. A hagyományos családszerkezet, melyben a férfi a ház feje, ura és parancsolója nyomasztó lehet a gyermekek számára, különösen azért, mert az anya sosem védi meg gyermekeit. Egy olyan családban, ahol a férfi megszokta, hogy szava törvény, melynek senki sem mondhat ellent, súlyos gondokat okoz a serdülőkorú gyermekek szinte törvényszerű lázadása. Héra természetesen most is mindig a férj pártjára áll, és ezzel gyakorta megromlik viszonya gyermekeivel.

Árnyoldalai

Héra árnyoldalai – miként erősségei is – abból származnak, hogy mindent egyetlen lapra tesz fel, egyetlen kapcsolat teszi teljessé életét. Ha a férfi sikeres menedzser, aki üzleti útjaira, vacsorákra, koktélpartikra magával viszi feleségét, akkor Héra elégedett, és dorombol, mint egy macska, bearanyozva férje életét. Sok Héra azonban egy idealizált “Zeusz” képét vetíti férjére, aki nem eléggé férfi, nem eléggé sikeres és hatalmas. Ilyenkor Héra kritizálni kezdi a férfit, megpróbálja ösztönözni, olyanná változtatni, amilyennek látni szeretné – persze hiába. Ilyenkor Héra házsártos, kiállhatatlan nőszeméllyé változik, a férj pedig papuccsá, ami pontosan az ellentéte annak, amire a nő vágyik.

A másik gyakori probléma az, ha a férfi sikeres, hatalmas, de túlságosan elfoglalt, rengeteget dolgozik, kevés időt tölt otthon, nem osztja meg vele örömét, gondjait, természetesnek tartja, és nem méltányolja az asszony erőfeszítéseit. Ilyenkor Héra elhanyagoltnak, kifosztottnak, áldozatnak érzi magát. És féltékennyé válik, akár van oka rá, akár nincs. Örökös féltékenységével pedig biztosan tönkreteszi a kapcsolatot – ami pedig mindennél fontosabb a számára. Mellesleg Hérának gyakran oka is van a féltékenységre.  Zeusz ugyanis miközben sikeres, hatalmas, érzelmileg gyakran éretlen. A karrier nem elég számára, ahhoz, hogy sikeresnek, férfiasnak, az élet császárának érezze magát hódításokra van szüksége. Lehet, hogy őszintén szereti feleségét, ez azonban nem tartja vissza attól, hogy új meg új kalandokba bocsátkozzon.

Héra féltékenysége szörnyűséges, képes mindent összekuszálni, szétrombolni önmaga körül. Féltékeny dühe sosem a férfi, mindig a “másik”, a rivális nő ellen fordul. Minden elképzelhető – és elképzelhetetlen – módon megkísérli tönkretenni, szinte megsemmisíteni. A Héra-nő számára a házasság valóban egy életre szól, ezért esze ágában sincs válni, még akkor sem, ha a házasság csődje már teljesen nyilvánvaló. Akkor sem válik, ha a férfi iszik, sőt akkor sem, ha üti-veri, bántalmazza őt. A válás számára nemcsak kudarc, élete értelme, társadalmi rangja, presztízse, önbecsülése is odavész. Ha a férfi válni akar, Héra minden eszközt bevet ennek megakadályozására. A válás ilyenkor zenés, táncos, a veszekedések során röpködnek a tányérok, nem ritka a tettlegesség sem. Az pedig szinte biztosra vehető, hogy Héra bevonja a válásba gyermekeit, és igyekszik tönkretenni kapcsolatukat apjukkal. A Héra-nő válás után sem nyugszik meg. Megkísérli tönkretenni a férfi új párkapcsolatait, és szinte babonásan hisz abban, hogy a férfi visszatér hozzá. Ez pedig nagyon megnehezíti számára a válás, a veszteség feldolgozását.

A boldogtalan Hérát számos betegség fenyegeti. Hajlamos lehet rá, hogy pánikrohamokkal, fóbiákkal tartsa maga mellett férjét, ha pedig már elkerülhetetlen a veszteség könnyen úrrá lesz rajta a depresszió. A feldolgozatlan, feldolgozhatatlan veszteség pedig ellene fordul, és akár rák forrása is lehet.

Déméter – a főállású anya

Az istennő

Déméter (a rómaiaknál Ceres) a termékenység, az anyaság, a gabonaföldek és az aratás istennője. Ő is első generációs istennő, Kronosz és Rheia másodszülött lánya. Zeusztól – még Héra előtt – egyetlen leánygyermeke, Perszephoné született. Déméter számára fontosabb az anyai, mint a hitvesi szerep. A mitológia nem részletezi az istennő Zeusszal való kapcsolatát – Déméter mítosza csak leányával kapcsolódik igen szorosan össze.

Perszephonét Hádész, az alvilág istene fondorlatos módon – Zeusz tudtával és beleegyezésével – elrabolta (a részletekről a következő fejezetben lesz szó). Déméter hiába kereste leányát. A monda szerint kilenc napon át bolyongott étlen szomjan, úgy kereste gyermekét.

Mikor Déméter megtudta az igazságot, világgá ment, és nem tett egyebet, mint elrabolt leányát gyászolta. A magára hagyott föld pedig terméketlen, kietlen pusztasággá változott. Hiába hívta Zeusz, térjen vissza az Olimposzra, Déméter visszautasította, addig nem volt hajlandó hazatérni, amíg vissza nem kapja gyermekét. Végül kompromisszumos megoldás született: az év kétharmadát Peszephoné anyjával együtt az Olimposzon tölti, egyharmadát pedig férjével az alvilágban. Ez idő alatt Déméter gyászol és sztrájkol – ez a tél időszaka, a földet hó borítja, és nem terem semmi. Amint azonban a leány visszatér anyjához, kivirul minden mező, termékennyé változik a föld.

A földi nő

Déméter tehát az anyaság megtestesítője. Az anyaság, a gondoskodás, táplálás tölti be egész életét, ettől függ öröme, bánata, boldogsága. Elsősorban anyaságra vágyik, s ha ez teljesül, elégedett életével. Ez az anyai ösztön, gondoskodási vágy táplálékadó hajlam minden kapcsolatát át- meg átszövi, anyaként viselkedik férjével, barátaival, munkatársaival is. Kapcsolataiban adakozó, gondoskodó, ezen kívül stabil, megbízható, két lábbal álla földön, nagyfokú gyakorlati érzékkel rendelkezik.

Gyermek- és ifjúkora

Déméter kislány korában a babáját ringatja, öltözteti, eteti órákon keresztül, akár egyedül is. Már kilenc-tíz éves korukban nyugodtan rá lehet bízni a kistestvért, boldogan és ügyesen vigyáz a rokonok, vagy szomszédok kisgyerekeire is. Egykorú társaik felett is anyáskodik, vigasztalja, támogatja a bajba jutottakat. A serdülő Déméter erős vágyat érezhet a teherbeesés, az anyaság iránt. Ezért sok Déméter igen korán férjhez megy, és korán szüli meg első gyermekét. Sokkal nagyobb baj, ha a gyermek utáni vágy meggondolatlan kapcsolatokba kergeti, és – szinte még kislányként – “véletlenül” teherbe esik. Ezek a serdülő lányok – tudatosan vagy tudattalanul – addig titkolják terhességüket, amíg a terhesség-megszakítás már szóba sem jöhet. A tinédzser-Déméter tehát gondolkodás nélkül megszüli gyermekét, akinél senki és semmi nem lehet fontosabb számára. Mindent vállal érte, szégyent, konfliktust, lemondást, nincs olyan ár, amit boldogan meg ne fizetne az anyaságért.

Viszonya a munkához

Ha Déméter továbbtanul, akkor rendszerint segítő foglalkozást választ, ami szintén kielégítheti anyai ösztönét, gondoskodó hajlamát. A legjobb csecsemőgondozók, ápolónők, tanító- vagy óvónők, orvosok, pszichológusok, alapítványok, jótékonysági szervezetek tagjai, vezetői is gyakran a Déméter-nők közül kerülnek ki. Nem versengő típus, és általában nem is motiválja a karrier lehetősége. A munka világában stabil, megbízható munkaerő, mindig lehet számítani rá. Végsőkig lojális mind a céghez, mind főnökeihez. Ezen kívül igen gyakorlatias, és nagyfokú empátiás készséggel rendelkezik. Ha Démétert beszippantja a munka világa, és – szinte véletlenül, akarata ellenére – vezetővé, menedzserré válik, rendszerint kitűnően megállja helyét. A Vezetési stílusára is a gondoskodás, támasznyújtás a jellemző. Déméter nagylelkű, empatikus vezető, akit beosztottjai szinte anyjuknak tekintenek, és aki valóban szívén viseli sorsukat, és törődik mindenkinek a gondjával, bajával. A vezetés, a menedzser szerep tehát minden erejét, idejét igénybe veszi, ezért nem is tud családot alapítani, és saját gyermek iránti vágya kielégítetlen marad.

Párkapcsolat, házasság

Párkapcsolataiban Déméter nem keresi az erős, a hatalmas, a sikeres férfi társaságát, számára a férfiak is olyanok, mint a gyerekek. Ezért könnyedén elfogad férjéül gyenge, szánandó – akár beteg vagy testi fogyatékos – férfit is, aki felett anyáskodni lehet.  Déméter általában nem választ, hanem őt választják. Sok férfi vonzódik az anyás típusú nőkhöz. Őt keresik azok a férfiak, akik olyan nőt választanak, aki hasonlít a “mamára”. Sok kifelé független, erős férfi érez titkon igényt a függőség iránt, és szeretné esténként “anyaölbe hajtani megfáradt fejét”. Ezen kívül sok kalandba belefáradt férfi tudatosan választ Demeter-lányt feleségnek, akiről biztosan tudhatja, hogy jó anyja lesz gyermekeinek. Déméter magára vállalja a háztartás, a gyermeknevelés minden gondját, a férfi nyugodtan szentelheti életét munkájának. Mellesleg Déméter – ha gyermekei vannak – nem féltékeny természetű, mellette a férfi akár folytathatja is kalandos életét. A problémát az okozhatja, hogy Déméter számára gyermekei a legfontosabbak, a férfi tulajdon gyermekeivel verseng az asszony szívében elfoglalt helyért. Déméter szívesen hív vendégeket. Boldog, ha dicsérik főztjét, ha etethet másokat. Ilyenkor “jó anyának” és nem “jó szakácsnénak” érzi magát. Míg Athéné számára a teljesítmény, Hérának az elismerés, Démétérnek a gondoskodás, a táplálékadás a fontos.  A szexualitás nem túlságosan fontos Déméter számára. Boldogan becézgeti, simogatja párját, számára a szeretkezés is gyakran az adakozás, gondoskodás egyik kifejezési módja.

Gyermekével

Déméter leghőbb vágya hogy gyermeke legyen, számára tehát az anyaszerep a legfontosabb. Ez tölti be egész életét, minden más csak pótlék a számára. Ha saját gyermeke nem lehet, akkor örökbe fogad, vagy sajátjaként neveli más gyermekét. A csecsemők, kisdedek számára Déméter az ideális anya. Teljes szimbiózisban él gyermekével, boldog, ha karjába, ölébe veheti, minden rezdülését meghallja, megérzi. Megérti miért sír, mit szeretne. A bajok később kezdődnek. Déméter gyakran túlságosan aggodalmaskodó, félti, a szellőtől is óvja a gyermekeit. Úgy gondolja, tökéletes anyának kell lennie, aki képes a világ minden gondjától, bajától megóvni a gyereket, ezért, ha bármi történik – legyen az betegség vagy rossz osztályzat – bűntudatot érez, mintha mindenért ő lenne a felelős. Ez a fokozott felelősségtudat azonban túlzott ellenőrzéssel jár. Mindenről tudnia kell, a gyerek minden cselekedetéről, de még érzéseiről, gondolatairól vágyairól is. Déméter nem veszi figyelembe saját szükségleteit, életét valóban gyermekeinek áldozza, cserébe viszont gátolja önállósodásukat.

Déméter könnyen válik áldozattá, nagyvonalúságát, segítőkészségét kihasználhatják. Déméter árnyoldalai főként akkor kerülnek előtérbe, amikor a gyermekek önállósodni kezdenek, vagy kirepülnek a családi házból. Déméter szeretete ugyanis mélységes, mindent elsöprő, de egyúttal birtokló, bekebelező is. Rátelepszik a szeretett gyermekekre, és nem engedi elvágni a köldökzsinórt. Néha még a kortárs csoportoktól, baráti kapcsolatoktól is eltiltja őket, csírájában fojtja el minden önállósodási törekvésüket. Ha nem osztják meg vele minden érzésüket, gondolatukat, úgy érzi elhagyták, már nincs szükség rá. És pontosan ez a fojtogató, erőszakos szeretet lesz az, ami a gyereket – talán idő előtt – távozásra készteti.

Árnyoldalai

Ha a gyerekek kirepültek Déméter gyakran úgy érzi, hogy élete értelmetlenné vált. Nem haragszik, nem dühöng, mint Héra, agressziója passzív, férjét, munkáját, háztartását, barátait elhanyagolja, nem áll szóba senkivel. vagyis súlyos depresszióba eshet. Az agyonhajszolt, túl sokat vállaló anyák számos testi tünettel küszködhetnek, ilyen lehet az örökös fejfájás, ízületi panaszok, különösen a láb- hát- és derékfájás. Azonban súlyosabb bajok is fenyegetik. Déméter saját szükségleteit könnyen alárendeli másokénak, hajlamos a mártír szerepre, ezek a tulajdonságok pedig ellene fordulhatnak, és súlyos testi betegségekben nyilvánulhatnak meg: a Déméter típusú nők betegsége a sokízületi gyulladás. A depresszióba esett, gyászoló, mindent feladó Démétert pedig a rák is fenyegeti.

Perszephoné – az engedelmes gyermek-asszony 

Az istennő

Perszephoné (a rómaiaknál Proserpina) Démétér és Zeusz leánya, Hádész felesége kétarcú istennő: egyrészt örökké engedelmes gyermek, az anyja leánya, másrészt érett asszonyként az alvilág istennője.
Hádész, az alvilág istene, Zeusz és Déméter testvére megpillantotta Perszephonét, a gyönyörű karcsú leánykát és beleszeretett. Megkérte Zeusztól leánya kezét, aki beleegyezett a frigybe, de sem Déméternek, sem  a leánynak nem szólt egy szót sem. Perszephoné barátnőivel sétált a mezőn, és egy csodálatos virágot pillantott meg. Amikor lehajolt, hogy leszakítsa, meghasadt a föld, és Hádész magával ragadta a sikoltozó leányt.
Déméter meghallotta a sikolyt, és keresni kezdte lányát. A többit már tudjuk: az anya gyásza nyomán terméketlen, kietlen pusztasággá változott a föld. Zeusz végül a föld pusztulását látva engedni kényszerült, és Hermészt, az istenek hírnökét küldte az alvilágba a leányért. Hermész egy kétségbeesett, boldogtalan asszonyt talált Hádész oldalán, aki elrablása óta nem evett, nem ivott, csak sírdogált. Visszatérésének lehetősége olyan boldoggá tette, hogy elfogadott és megevett egy gránátalmamagot, amit Hádész nyújtott neki.  Ezzel végül is érvényesítette a házasságot: csak az év kétharmadát tölthette anyjával az Olimposzon, az év egyharmadát Hádész mellett kellett töltenie az alvilágban. (Figyeljük meg – Perszephoné “véletlenül”, tudattalanul, de végül is lázadt anyja ellen, nem akart teljesen és véglegesen visszatérni hozzá. Mellesleg nem vállalta tettéért a felelősséget: azt mondta anyjának, hogy Hádész erőszakkal etette meg vele a gránátalmamagot.) Leányként Perszephoné mindvégig engedelmes jó kislány, érett asszonyként, a férje mellett azonban az alvilág fenséges úrnője, az alvilágba leszálló élők vezetője, kalauzolója.

A földi nő

Perszephoné tehát az örökké fiatal, engedékeny, sőt engedelmes gyermek-asszony megtestesítője. Passzív alkat, nem irányítja életét, inkább hagyja, hogy a dolgok csak úgy “megtörténjenek” vele. Nem választ, nem kötelezi el magát, hagyja, hogy sodorják az események. Igen szorosan kötődik anyjához, nagyon fontos számára, hogy megfeleljen, hogy anyja elégedett legyen vele. Az anya szerepét később igen gyakran férje veszi át. Szereti, sőt elvárja, hogy irányítsák. Nagyfokú alkalmazkodóképessége révén mindig megérzi, kitalálja, hogy mit várnak el tőle. Ha másokra figyel, mélységes empátiája, intuitív képessége alkalmassá teheti arra, hogy “belelásson” mások lelkébe, s ez érett korában az “alvilág” a tudatalatti birodalom úrnőjévé, avatott lelki vezetővé teheti.

Gyermek- és ifjúkora

Perszephoné gyermekkorában nyugodt, engedelmes, jó kislány. Ő igen sok anya álma: nem dacos, nem próbálgatja akaratát, mindig jól nevelt, úgy viselkedik, ahogy elvárják tőle, szinte kitalálja és teljesíti anyja minden gondolatát. Serdülő korában is kislány marad, akinek a mama a legjobb barátnője. Nem vesz részt a kortárs csoportok szórakozásaiban, nem lázad, olyan programokat, olyan barátnőket választ, akit a család, a felnőtt társadalom is elfogad. Meglehetősen befelé forduló, szeret álmodozni. Sok Perszephoné szinte egész kamaszkorát egy képzeletbeli álomvilágban tölti. Várja a “szép szőke herceget, fehér lovon”. mesehősnek, elvarázsolt királykisasszonynak, képzeli magát. Élete merő várakozás: arra vár, hogy történjen már valami. Főiskolára, egyetemre azért megy, mert elvárják tőle. Nem kötelezi el magát valamely hivatás mellett, választása attól függ, hogy melyik főiskolára, milyen karra veszik fel a legkönnyebben. Ha ellenállásba ütközik, könnyen feladja, abbahagyja tanulmányait, vagy iskolát, szakot vált.

Viszonya a munkához

Nyilvánvaló, hogy Perszephoné sosem lesz vezető. Hiányzik belőle az elhivatottság, a motiváció, az önérvényesítés vágya és képessége. Ha munkába áll, rendszerint a családtagok barátok keresnek megfelelő állást a számára. Munkahelyén is a megfelelés vágya vezérli. Nem akar kitűnni, arra vágyik, hogy munkatársai, főképpen pedig főnöke elégedett legyen vele. Ha Perszephoné beérik, felfedezi értékeit, nyitottságát, empátiáját, intuitív képességeit, akkor kitűnő pszichológus, terapeuta, természetgyógyász válhat belőle. Az is lehetséges, hogy művészi képességek jelentkeznek, és Perszephonéból költő vagy festő, kreatív asszony válik.

Párkapcsolat, házasság

Perszephonéból kitűnő feleség lehet. Általában nem választ, hanem őt választják, szinte várja, hogy “elrabolják”. Sok férfi számára vonzó a gyenge virágszál, az ártatlan, kislányos teremtés, az elefántcsonttorony hercegnője, aki csendes, légies, álmodozó, akit meg kell hódítani, el kell csábítani, “el kell rabolni”. Perszephoné, mint engedelmes, jó kislány gyakran hagyja, hogy döntsenek helyette. Ilyenkor a házasság is olyasmi, ami csak úgy megtörténik vele. Ilyenkor érzelmileg kívül marad, sosem köteleződik el, nem lép ki a házasságból, hanem csendes visszavonultságban tovább álmodozik arról, hogy “történjen már valami”.

Ha azonban a férfi erős és domináns, de egyidejűleg gyengéd és kedves, veszi a fáradságot hogy meghódítsa a lányt, akkor Perszephoné egy életre elköteleződik, és tökéletes társa lesz a férfinak. Veleszületett fogékonysága, nyitottsága, hajlékonysága képessé teszi arra, hogy teljesen, tökéletesen alkalmazkodjon a férfihez. Szinte a tükörképévé válik, olyanná formálja önmagát, amilyennek a férfi látni akarja. Ha kell sportos hegymászó, ha kell otthonülő háziasszony, ha kell koktélpartik királynője, mindig csinos és elegáns, akivel reprezentálni lehet. Aki kecses és légies, jelen van, de háttérben marad, aki finom ösztönétől, intuíciójától vezérelve találja ki férje minden gondolatát. Főként negyvenes befutott, idősödő férfiak – rendszerint túl egy-két rosszul sikerült házasságon – választanak életük delén egy ifjú Perszephonét feleségnek, akit tenyerükön hordozhatnak, saját képükre formálhatnak, és aki aztán bearanyozza idős napjaikat.

A szexualitás nem túl fontos Perszephoné számára, ha azonban szerencsésen felébresztik – és férje is úgy kívánja – vonzó szexis, orgazmusképes nő válik belőle. Egy boldogtalan házasságban azonban a gyermek-asszony minden egyes aktusnál úgy érezheti, hogy újra meg újra megerőszakolják. Egy boldog, elégedett házasság viszont éretté teheti Perszephonét, aki éretlen gyermek-asszonyból kreatív nővé válhat.

Gyermekével

Perszephoné, mint anya gyakran szorong, aggodalmaskodik  hiszen nem érzi kellően felnőttnek magát. Gyermeki személyiségével boldogan, önfeledten játszik gyermekeivel, mesél nekik. Nagyfokú empátiájával megérzi, mire van szükségük.  Általában szelíd, a háttérben marad. Tiszteli gyermekei vágyait, személyiségét, nem akadályozza függetlenségüket. Igaz, nem tud nekik túl sokat segíteni sem. Problémát okozhat, ha egy erős, független személyiségű gyermek – főleg fiú – átveszi az irányítást, mert Perszephoné nem tud korlátot szabni. Néha az erős egyéniségű kamaszlány is szinte anyáskodik saját anyja felett.

Árnyoldalai

Perszephoné árnyoldala főként passzivitásából ered. A szélsőségesen Perszephoné-típusú nő egész életét várakozással tölti. Nem dönt, nem választ, hagyja, hogy sodorják az események. Gyakran előfordul, hogy egy életen át nem képes elszakítani az anyjához (különösen egy Déméter-típusú anyához) fűző lelki köldökzsinórt. Ilyenkor előfordul, hogy élete végéig az anyja szoknyája mellett marad, gyakoribb azonban, hogy domináns anyja és domináns férje szinte bábuként rángatják a gyermek-asszonyt. Perszephoné mindig annak ad igazat, akivel éppen beszél, s ez végeláthatatlan konfliktusok forrása a férj és az anyós között. Végül rendszerint a férj adja fel, és Perszephoné újra a mama szoknyája mellett találja magát.  A passzív, elköteleződésre képtelen Perszephoné házasságán, anyaságán is mintegy kívül maradhat, s végül azt veszi észre, hogy elment mellette az élet. Napjai szürkék, és lassan már nincs mire várni. Perszephonét pszichológiai zavarok, depresszió, pánikbetegség, fóbiák fenyegetik. Az is lehet, hogy az immunrendszer működése gyengül, és Perszephoné betegessé válik, a legkisebb szellőre is megfázással, lázzal, akár tüdőgyulladással reagál. S ha Perszephoné a “ki vagyok én” kérdésre nem találja a választ, az identitás zavara autoimmun betegség formájában nyilvánulhat meg.

Aphrodité – a kreatív nő

Az istennő

Aphrodité (a rómaiaknál Vénusz) a szépség és szerelem istennője. Származásáról két, egymásnak teljesen ellentmondó mítosz maradt fenn. Az egyik szerint Aphrodité az istenek második generációjához tartozik, Zeusz és Dioné, egy tengeri nimfa gyermeke. A másik eredetmítosz szerint Aphrodité idősebb az olimposzi isteneknél, voltaképpen Uránosz leánya. Talán emlékeznek még: Kronosz anyjától, Gaiatól kapott sarlóval lemetszette és a tengerbe hajította Uránosz nemzőszervét. Aphrodité ott kelt ki a habokból, ahol Uránosz lemetszett nemzőszerve megtermékenyítette a tengert. (Boticelli gyönyörű képe, a Vénusz születése azt a pillanatot örökíti meg, amikor a csodás szépségű fiatal istennő kiemelkedik a tengerből.)

Aphrodité szépsége és vonzereje számos istent és halandót rabul ejtett. Mégis Hephaisztoszt, a sánta és egyáltalán nem vonzó külsejű kovácsistent, Héra eltaszított gyermekét választotta férjéül – igaz, hogy utóbb számtalanszor megcsalta. Árésznak, Zeusz és Héra fiának több gyermeket is szült, közülük legismertebb Érosz (a rómaiaknál Ámor, de Cupidó néven is emlegetik) a szárnyas gyermek, aki a szívek közepébe lőtt nyilaival segített anyjának szerelembe ejteni az embereket. (Más hagyományok szerint Érosz a teremtés őserői közé tartozik, és már a titánok születése előtt létezett: ő hozta össze Uránosz és Gaia frigyét). Hermésztől is származik gyermeke, a kétnemű Hermaphroditosz, aki mindkettejük nevét viseli.

A földi nő

Aphrodité a szerelem, a szenvedély megtestesítője: ő szimbolizálja a szerelem átformáló, alkotásra késztető erejét. Befolyása azonban nem korlátozódik a szexualitásra, de még a szerelemre sem, hiszen nemcsak egy emberbe szerethetünk bele. Erősen vonzódhatunk egy tájhoz, egy tevékenységhez vagy akár egy eszméhez is. Aphrodité elköteleződése teljes és korlátlan, de nem feltétlenül hosszú életű. Aki vagy ami érdekli, annak átmenetileg teljesen odaadja magát, de érdeklődése éppoly hirtelen hűlhet ki, mint ahogyan feltámadt. Ez a teljes odafordulás, azonosulás, sőt egybeolvadás éppúgy jellemzi a mindent elsöprő szerelmet, mint a kreatív alkotó munkát.

Gyermek- és ifjúkora

Aphrodité kislány korában az ujja köré csavarja a felnőtteket. Már pici korában bájos mosolyával, huncut, szinte kacér oldalpillantásaival meghódít bárkit, akit akar. Szereti a szép ruhákat, imád szerepelni, élvezi, ha középpontban lehet. Már óvodás, kisiskolás korában bezárkózik a fürdőszobába, és a mama sminkkészletével kifesti magát. Alig várja, hogy felnőttes ruhákat hordhasson, és hamar érdeklődni kezd a másik nem iránt. Serdülő korában rajong a csillogásért, énekesekért, színészekért rock-zenészekért. Az iskolában a tanulás nem nagyon érdekli – nem tervezi tudatosan a jövőjét, nem vágyik karrierre.  Érdeklődése is csapongó, egyszer az egyik. aztán a másik tantárgyba “szeret bele”, általában a tanár személyiségétől függően. Az iskolát inkább társasági találkozóhelynek tekinti, ott találjuk a színjátszó körben, minden rendezvényen, táncmulatságon, bulin.

Aphrodité nagyon könnyen lesz szerelmes, és életében központi szerepet játszik a szex, választásait a szexuális vonzás alapvetően meghatározza.  Kamaszkorában elképesztő odaadással rajonghat egy sztárért, rock-zenészért, de érdeklődése hamar a hús-vér férfiak felé fordul. Könnyen, szinte egy pillanat alatt lángra lobban, s a szenvedélyes szerelem minden mást háttérbe szorít. Erotikus varázsa van, melynek vonzáskörében a férfiak szexuális öntudata – és teljesítőképessége – is fokozódik. A szenvedély a fontos számára, akit szeret, annak teljes egészében odaadja magát. A lángolás azonban csak ritkán hosszú életű, gyakran váratlanul, szinte minden ok nélkül ki is hűl. Ha elmúlt a szexuális vonzás, a bűverő, a “rózsaszínű köd” Aphrodité egyszerűen nem értik, mi köze is volt a férfihoz.

Ne gondoljuk, hogy Aphrodité feltétlenül gyönyörű és csak a szépségversenyek vagy divatbemutatók kifutóin találkozhatunk vele. Könnyen lehet, hogy külseje átlagos, és a többi nő nem is érti sikereinek titkát. Aphroditének ugyanis személyes varázsa van, s ez vonzza hozzá a férfiakat. És még valami: olyan figyelemmel és érdeklődéssel fordul a másik felé, hogy a férfi – legyen bár sánta kovács – egy fejjel magasabbnak, délceg daliának, romantikus hősnek érzi magát mellette.

Viszonya a munkához

Aphrodité főként a pillanatnak él, és elköteleződése, kitartása is rendszerint rövid távú. Ha Aphrodité egy tevékenységbe, a kreatív alkotó munkába szeret bele, akkor teljesen azonosul, szinte egybeolvad munkájával, kreativitása szárnyal, a munka nem fáradság, hanem gyönyörűség a számára. A művészek, költő- író- festőnők, különösképpen pedig a színésznők között számos Aphroditét találunk. De lehetnek divat- vagy textiltervezők, keramikusok vagy iparművészek is. Ha pedig nincs művészi tehetségük, akkor különleges kommunikációs képességükből tudnak tőkét kovácsolni. A legkiválóbb riporterek, TV-s személyiségek közülük kerülnek ki, hiszen érdeklődésükkel, odafordulásukkal a legjobbat, legtöbbet képesek kihozni bárkiből. Ezért nagyszerűen megállhatják a helyüket tanárként vagy terapeutaként is. Üzletasszonyként Aphrodité felvirágoztathat egy vállalkozást, ha ismeri gyengéit és olyan munkatársakkal veszi körül magát, akik elvégzik az aprómunkát, és pótolják a belőle hiányzó rendszerességet és kitartást.

Párkapcsolat, házasság

Láttuk, Aphrodité szerelme, odaadása korlátlan, de nem feltétlenül hosszú életű. Aphrodité nehezen marad meg egy monogám házasságban, az is előfordul, hogy házasságok egész sorozatát köti. Jobban teszi hát a férfi, ha messziről elkerüli az Aphrodité-nőt? Egyáltalán nem biztos. Mert valami olyat kaphat tőle, amit senki mástól – és itt most egyáltalán nem a hálószobára gondolunk. Ha a férfi azt hiszi, elég eltervezni, majd szorgalmasan és céltudatosan megvalósítani céljait, akkor nincs szüksége Aphroditére, sőt, jobban teszi, ha egy Athénét vagy Hérát választ, akik hasonló céltudatossággal és következetességgel segítik megvalósulni törekvéseit. Aphrodité erre nem alkalmas. Viszont feltétlenül, és teljes elkötelezettséggel hisz a férfiban. Aphrodité tehát “múzsa”, inspiráló asszony, aki azzal segíti a férfi céljainak, álmainak megvalósulását, hogy szárnyakat ad neki.

Gyermekével

Aphrodité gyermekeit is szinte “szerelemmel” szereti. Teljes odaadással. gondozza, teljes személyiségével vesz részt játékaiban is. Nem kritikus, hanem elfogadó, figyelmével, bizalmával képes felszínre hozni, és kibontakoztatni érzelmeit, képességeit. Ha jelen van. Mert Aphrodité a pillanatnak él. Az egyik percben elkápráztatja, lebilincseli a gyermeket, aki úgy érzi, ő a legfontosabb a világon, a másik pillanatban pedig – váratlanul, előkészítés nélkül – elutazik és baby-sitter gondjaira bízza őt. A gyerek könnyen úgy érezheti, hogy forró vízből hideg vízbe mártogatják. Ugyancsak Aphrodité az, aki – szíve minden szeretete ellenére – képes elhagyni gyermekeit egy új szerelem kedvéért.

Árnyoldalai

Aphrodité árnyoldalai a kitartás hiányából erednek. Mivel a pillanatnak él, gyakran nincsenek hosszú távú tervei, céljai, és egyszer csak könnyen légüres térben találja magát. Ismerősei, barátai gyakran megbízhatatlannak tartják. Ha megbeszél egy találkozót, közös programot, utazást tervez, vagy bármit megígér, biztosra vehetjük, hogy komolyan is gondolja. Azonban a pillanat varázsában bármit és bárkit könnyen elfelejt.
Láttuk, hogy Aphrodité könnyen lesz szerelmes, és ilyenkor – minden alkalommal – azt hiszi, hogy megtalálta az “igazit”. Ezért hajlamos bármit felrúgni, állást, családot, gyermeket hátrahagyva követni a szeretett férfit. S ha a szerelem gyorsan kihűl, a nő ott áll egyedül, és a legtöbbször nincs visszaút. A magára maradt, öregedő, magányos Aphroditét a depresszió és a pánikbetegség fenyegeti.

Másrészt – micsoda iróniája a sorsnak – Aphrodité szerelme akkor bizonyul tartósnak, ha nem, vagy nem megfelelően viszonozzák. Ha a férfi megalázza, méltatlanul bánik vele, Aphrodité évekig, akár évtizedekig is mellette maradhat. Ha pedig olyan férfibe szerelmes, akire nem hat bűvereje, aki észre se veszi, Aphrodité szinte mániákusan mindent megtesz, hogy megszerezze őt. Viszonzatlan szerelme évekre élete középpontjába kerülhet, s ez lehetetlenné tesz minden más kapcsolatot.

Istennők vetélkedése

A mindennapi életben meglehetősen ritka, hogy egy nő személyiségét egyetlen istennő határozza meg. Minden nőben több istennő lakozik. Az istennők voltaképpen személyiségünk részeit, legfontosabb vágyainkat. értékeinket jelképezik. Minden istennőnek vannak pozitív és negatív oldalai.

Azt remélem, hogy valamennyien felismerték a személyiségüket meghatározó 2-3 istennőt. A legfontosabb, amit ezután tehetünk, ha elfogadjuk őket. Ismerjük fel domináns istennőink a pozitív oldalait, támaszkodjunk képességeikre, de ismerjük fel, és amennyire tudjuk, küszöböljük ki a negatívakat. Arra is módunk van, hogy más istennőket is “megidézzünk”, azaz fejlesszük személyiségünk eddig háttérbe szorult oldalait.

Ahhoz, hogy egy nő teljes életet éljen, képes legyen kreatív munkára, őszinte, mély szerelemre, elköteleződjön egy monogám kapcsolatban, átélje az anyaság minden kínját és örömét, és önnön lelkébe is betekintsen, minden istennőnek – kisebb nagyobb mértékben – szerepet kell kapnia az életében.

Az, hogy mely istennő éled föl egy nő lelkében, az számos tényezőtől függ. Öröklött személyiségvonások, hajlamok határozzák meg domináns istennőinket ők az egész életünkön át elkísérnek minket. Jelentős szerepet játszik ezen túl a család, a nevelés, a párkapcsolat, a választott hivatás, de váratlan események is előhívhatnak, felébreszthetnek egy szunnyadó istennőt. Nem elhanyagolható a belső fejlődés, illetve az életkor szerepe sem.

A fiatal lánynak a világ felfedezéséhez Artemiszre, az egyetemi, tanulmányok sikeres elvégzéséhez Athéné segítségére van szüksége. Az igaz szerelem átéléséhez Aphridíté, a hosszú távú elköteleződéshez Héra, a gyermekvállaláshoz Deméter előhívására van szükség. A változás korában, különösen, ha a nő egyedül marad, nem árt feléleszteni lelkünkben a befelé tekintő Hesztiát, vagy az örökifjú, a világra rácsodálkozni képes Perszephonét. Az istennők ugyanis – ha szükségünk van rájuk – meg is idézhetők.

Ahogy különbözők az erősségeik, minden őstípusnak más és más okoz gondot. Artemisz és Athéné számára a legnagyobb nehézséget az elköteleződés okozza. Nekik bátorságra van szükségük ahhoz, hogy vállalják: egy mély kapcsolatban esetleg sebezhetővé válnak. Hérának, Deméternek és Perszephonénak viszont az önállósághoz, igényeik vállalásához, kell nagy adag bátorság. Ahhoz, hogy kezükbe vegyék a kontrollt, és felelősséget vállaljanak önmagukért. Hesztiának nehezére esik kilépni a világ elé, Aphroditét pedig a hétköznapok megszokott egyhangúsága riasztja. Ahhoz, hogy túllépjenek saját árnyékukon egy másik istennő siethet a segítségükre.

Ha egy nő lelkében több istennő verseng a vezető szerepért, akkor azt kell eldöntenie, hogy az adott időpontban, életszakaszban melyiknek adja kezébe a jogart, vagyis kinek adja át az irányítást. Nagyon fontos azonban, hogy ismerje fel, és fogadja el igényeit, még akkor is, ha azok az adott pillanatban nem időszerűek. Ne fojtsa el vágyait, ne szorítsa teljesen háttérbe a másik istennőt. Inkább kérje meg, legyen türelemmel, és ígérje meg, hogy később, más életszakaszban, alkalmasabb időpontban majd ő is átveheti a vezető szerepet.

Valahányszor fontos döntés, válaszút előtt állunk, viszály támad a lelkünkben a domináns istennők között. És egyáltalán nem mindegy, ki és hogyan simítja el a viszályt. Sok nő hajlamos átengedni a döntést, és mások elvárásai szerint cselekszik. Legyünk főszereplők a saját életünkben!  Legjobb, ha fontos döntéseink előtt, vagy akkor, ha nem vagyunk elégedettek az életünkkel, és úgy érezzük, változásra van szükségünk, egy kerekasztal-beszélgetésre hívjuk meg az istennőket – vagyis voltaképpen személyiségünk részeit, különböző, egymásnak gyakran ellentmondó – vágyainkat, igényeinket. Egységes, egészséges énünk (egonk) legyen a vitavezető. Fontos, hogy előítéletek, részrehajlás nélkül vezesse a vitát, amelyben minden istennő szót kaphat. Ha egyik vagy másik istennő veszi kezébe az irányítást, és maga alá gyűri az egész személyiséget, az szükségképpen egyoldalúsághoz, vágyaink, késztetéseink elnyomásához vezet. Ez pedig idővel megbosszulja magát, az elnyomott istennő esetleg testi panaszok szervi betegség formájában jelentkezik.

Forrás: Dr. Valló Ágnes

www.valloagnes.hu