Delfin Stúdió

egység · öröm · harmónia

OLVASÓSZOBA

/ A pillangó – hogyan tudunk egymásnak jól segíteni?

Egy ember talált egy éjjeli pávaszem-gubót, és hazavitte, hogy megfigyelhesse, hogyan bújik elő a pillangó a gubóból. Egy napon megjelent a bábon egy kis nyílás. Az ember órákon keresztül nézte, hogyan kínlódik a lepke, hogy átpréselje testét a szűk nyíláson. Idővel úgy tűnt, hogy nem képes tovább küzdeni. Emberünknek az volt az érzése, hogy a lepke már minden tőle telhetőt megtett a kijutásért, de itt elakadt.Jó szándékúan úgy döntött, hogy segíteni fog neki. Fogott egy ollót, és szétvágta a gubó megmaradt részét, hogy a lepke kijöhessen. Az nemsokára elő is mászott, de duzzadt potrohhal és satnya szárnnyal. A férfi tovább figyelte a lepkét, arra számítva, hogy a szárnyai idővel megnőnek, hogy képesek legyenek repíteni a testet, ami pedig ezzel párhuzamosan összezsugorodik a megfelelő méretre.Egyik sem következett be. Ehelyett a kis lepke egész hátralevő életét úgy töltötte, hogy satnya szárnyakkal és dagadt testtel mászkált ide-oda. Soha nem volt képes repülni.Emberünk a maga jó szándéka és igyekezete mellett nem értette meg, hogy a gátló gubó és az a küzdelem, amivel a lepke kikínlódja magát a nyíláson, arra szolgál Isten tervében, hogy a testből a szárnyakba kényszerüljön a folyadék, és így az állatka mindjárt képes legyen a repülésre, ahogy kiszabadul a gubóból.

Ahogy a lepke is csak küzdelem árán tehetett szert a szabadságra és a repülés képességére, nekünk is sokszor meg kell küzdenünk azért, hogy azzá lehessünk, amivé Isten tenni akar bennünket. Olykor azt kívánjuk, hogy Isten szabadítson meg a küzdelmektől, és gördítse el előlünk az akadályokat; azonban ahogy az az ember nyomorékká tette az éjjeli pávaszemet, ugyanúgy lennénk mi is nyomorékká, ha Isten ezt tenné velünk. Ő nem veszi el a problémáinkat és nehézségeinket, de megígéri, hogy velünk lesz azok közepette, és felhasználja azokat, hogy helyreállítson, és jobb, erősebb emberekké formáljon általuk.